March 2012
13 posts
Hiszem, hogy mindannyian okkal érkeztünk erre a világra, hogy minden életnek célja van. Nevetni születtünk, vagy hogy megcsókoljuk azt, akit igazán szívből szeretünk. Hogy kacagjunk, mosolyogjunk, sírjunk.. túllépjünk és túléljünk - elfogadva a rosszat. Nem kell felejteni, de tovább kell lépni, menni előre, jobbra vagy balra, bármerre! Csak menni. A saját utad Te csinálod magadnak, és Te döntöd...
Tudod mi a legnagyobb hiba, amit elkövethetsz? Az, hogy bármennyire is hangoztatod, hogy igaz szerelemre vágysz, a lelked legmélyén igazából rettegsz tőle. A boldogság vonz téged, de csak a képzeletedben, mert csak ott mered igazán megélni. Egyre-másra gyűröd magadba a szerelmes regényeket és filmeket, de sosem mered annyira elengedni, kitárni magad, hogy megélhesd a szerelmet.
szösszenetek ~
‘elmentél, de jobb ha tudod, nincs bennem harag - réges-régen megtanultam, hogy ami jó, az sosem marad’ ‘mert talán csalódás, hogy a mesék nem válnak valóra, de arra még sosem gondoltál, hogy a remény ami belőlük árad tart minket életben kiskorunk óta?’ ‘játszom a boldog lányt, akit nem érdekel semmi, mégis néha egyetlen szó is képes a padlóra tenni’...
’ Tudod, szerelem voltál neki első látásra. Nem mondta soha, de látni lehetett rajta. Mikor rólad beszélt, én óva intettem. Azt mondtam, hogy túl nehéz lenne, lehetetlenség, sőt őrültség.. Azt tanácsoltam, hogy hagyjon Téged és tudod mit mondott? Hogy nem hagy ki valamit, ami remek lehet, csak mert egyúttal nehéz is. Tudod, most már örülök, hogy így döntött: ha rám hallgatott volna, élete...
1 tag
‘Egy kis pillangót kergetek, mióta csak élek és soha nem figyelek, mikor hova lépek. Ő pedig csak csendben messze elrepül, s néha-néha a távolban újra előkerül. Tudom, úgyse lesz az enyém, én mégis szaladok, de az évek során egyre lassabban haladok, a körülvevő emberek csak néznek rám bután, pedig én csak futok.. futok az álmaim után!’
Anyukám szerint néha túl gyerekesen viselkedem a koromhoz képest, de én nem értem, ez miért probléma - hiszen legyünk őszinték, ebben a világban nem csoda hogy álmodozunk, ha egyszer a valóság megrémít bennünket! Szóval lehet, hogy gyerekes vagyok, de én szeretek a mai fejemmel is meséket nézni, esténként elalvásnál mindig ölelem a plüssmacim és minden alkalommal kívánok valamit, ha hullócsillagot...
Ismered azt a tipikus, semmivel össze nem hasonlítható vasárnap esti érzést? Miután két egész napot töltesz a barátaiddal, a családoddal, és végre van időd magaddal is foglalkozni, egy kicsit lenyugodni egy zűrös hét után - egyszer csak hirtelen beléd nyilal a felismerés, hogy másnap ismét suliba kell menned, hogy újra kezdődik minden és ez teljesen tönkre teszi az aznap esti pihenésed további...
Van, hogy az élet kihívások elé állít, és mi sokszor meghátrálunk. Legközelebb, amikor úgy érzed, hogy minden ellened fordult, gondolj arra: a nyílvesszőt is csak úgy lehet a legmesszebbre ellőni, ha minél erősebben húzzuk hátrafelé. Ne nyavalyogj minden apró gond miatt, ne bosszankodj! Inkább gondolj egy-egy akadályra úgy, hogy ez egy újabb lehetőség - csak Rajtad áll, mennyi jót hozol ki a rossz...
‘Ha szeretsz valakit, engedd el, s ha ő is szeret téged, akkor majd visszajön hozzád’ - biztos mindannyian ismerjük már ezt a mondást. De belegondoltunk már, mekkora baromság ez?! Ha szeretünk valakit, nem engedjük el, egyszerűen nem adjuk fel ilyen könnyen! Ha megtesszük, ha elengedjük (ráadásul ilyen indokkal), akkor ne csodálkozzunk, ha a másik aztán soha többé nem tér vissza...
Sokan mondják hogy nehéz engem kiismerni, én pedig nem tagadom: talán ha tökéletes lennék, nem lenne ilyen nehéz dolguk. De közel sem vagyok tökéletes, sőt. Mosolyt, de könnyet is csaltam már olyan emberek arcára, akik fontosak nekem. Volt, hogy csalódást okoztam és az is megtörtént már, hogy én csalódtam a másikban. Vártam, amikor nem kellett volna, máskor meg elkapkodtam a fontos dolgokat....
A kudarcok hozzátartoznak mindenki életéhez. Rossz emlék? Fájdalom? És akkor mi van?! Hagyjuk abba, szálljunk ki, dobjuk be a törölközőt? Hát nem! Ha úgy érzed, hogy kész, nem bírod már, a szíved megszakad, akkor is harcolnod kell - méghozzá a legnagyobb lángon, épp azért hogy érezd: életben vagy. Gyűjts erőt, dolgozd fel a múltad, és jegyezd meg: az igazán nagy ember sosem próbál menekülni a...
Gyakran érzem úgy, hogy rajtam kívül minden ember tudja, hogy mit akar elérni, és mindenki tisztában van azzal, hogy mire vár - legyen az a következő busz, vagy csak hogy megszáradjon a körömlakkja. Ez a nagy különbség köztem és az emberek többsége között: hogy nekem még csak ötletem sincs, mire várok. Talán a holnapot várom, talán a tegnap után vágyakozom. Talán Rád várok, talán nem. Talán,...